Amikor eljöttem otthonról egy kora márciusi reggelen, olyan tavasz volt, hogy sejj, hajj.
Amikor megérkeztem Plymouthba aznap délután, éppen november volt a világ egyik leglehangolóbb buszpályaudvarán, és komolyan elgondolkodtam azon, mit is keresek én itt.
Plymouthban ugyanis, ahogy az okosok mondják, mind a négy évszak belesűríthető egy átlagos napba. Reggel süt a nap, gyorsan melegszik az idő, és mindebbe belefér egy könnyű zápor is - tavasz. Dél körül csodaszép, verőfényes napsütés köszönt ránk, a házak és kerítések köve kellemesen átmelegszik, vijjognak a sirályok, zöldell az angol táj - nyár. Délután átlagosan négyszer esik gyors egymásutánban, négyre határozottan szürkére válik az ég, feltámad a szél - ősz. Este pedig, na este pedig kutya hideg van. Különösen az olyan határozottan romantikus, kertes, falépcsős és kandallós kőházakban, amilyen a mienk. A projektköltség pedig bizony nem feltétlenül engedhet meg annyi fűtést a bérlet mellé, amennyit az a bizonyos vacogó önkéntes szeretne.
És amikor reggelente ez a látvány köszönt a konyhában...
...akkor bizony cselekedni kell. Az első és legfontosabb a lehető legtöbb időt házon kívül tölteni, mert ha mindenhol hideg is van, de a leghidegebb egészen biztosan otthon. Viszont nem kell nagy dajdajozásra gondolni, délelőttönként elég kifáradni a rendkívül hívogatóan lebetonozott kertbe és kávézót rögtönözni egy konyhaszékre önkéntestársunkkal...
...esténként pedig vár a magyar lélek számára feldolgozhatatlanul korán záró üzletek fővárosának talán egyetlen, hőn szeretett 24/7 intézménye: az egyetemi könyvtár!
Az éjszakára pedig nincs jobb ötlet, mint rengeteg, rengeteg réteg. Valahogy így:
(A képen két bitang vastag takarót látunk, rajta fürdőköpenyt és sapkát, majd egy flanelpizsama következik, melyet speciális thermo fehérnemű koronáz, de valljuk be, az i-re a belül polár, kívül vaskos, kötött zokni teszi fel a pontot. Egyébként mindezt fillérekből sikerült beszerezni. Szeretlek, Primark.)
A gyakorlatban ez ehhez hasonlóan vágykorbácsoló összeállításokat eredményez:
Esetleg összegezve:
Szeretem a Csillagok háborúját, de nem jawaként képzeltem el a következő egy évet. Miután hetek óta semmi másról nem akaródzott beszélnünk, mint a hidegről, ráadásul túlestünk az első makacs megfázáson is, végre megkaptam önkéntes létem első, mérföldkőnek számító feladatát: keressek új lakást nekünk. És lőn. Május elején költözünk, kisebbe, kert nélkülibe, meredek lépcsősbe, falatnyi konyhásba, de remélhetőleg melegebbe (lehetne hidegebb?), és ami a legjobb: nagyjából három percre a tengertől!
Azóta már nem is érzem olyan csípősnek az estéket.
